Téved, aki azt hiszi, hogy az Alkonyat csak bakfisoknak való: világszerte rengeteg anyuka versenyt rajong a lányával, ha Robert Pattinson tűnik fel a képernyőn. Kifaggattunk néhány magyar Alkonyat-anyukát arról, hogy mitől cuppantak rá a vámpírmesére, és hogyan zajlik a családban a közös rajongás.

 "Általában nem szoktam többször megnézni egy filmet. Összesen három-négy olyan film lehet, amit háromszor láttam. Ciki, de az Alkonyat-nál ezeket a számokat össze kell szorozni" - aki arra tippel, hogy ezek a szavak egy lelkes tizenéves lány szájából hangzottak el, téved. A "ciki" vezethet nyomra: a fenti nyilatkozat egy rajongását némiképp szégyellő, négygyermekes szülőtől származik.

Amikor tavaly ilyenkor bemutatták Stephenie Meyer sikerregényének filmadaptációját, még azt lehetett hinni, hogy az Alkonyat-mánia csak a bakfisok körében terjed vámpírharapásszerűen. Mi magunk is "serdületlen lánykák" figyelmébe ajánlottuk a filmet, de időközben kiderült, hogy mekkorát tévedtünk. A több mint százéves, de tizenhétnek kinéző vámpírfiú, Edward és a tizennyolc éves emberlány, Bella szerelmi sztorija nem csak a kamaszkor küszöbén álló kislányokat varázsolja el, hanem gyakran anyukáikat (sőt, mint kiderült, néha apukáikat) is elbűvöli. Erről tanúskodik a Fandango nevű mozijegy-árusító oldal statisztikája is, mely szerint a film folytatására, a ma mozikba kerülő Újhold-ra jegyet vásárlók 22%-a anya-lánya páros. A fő bizonyítékot viszont azok az anyukák szolgáltatják, akik a TwilightMoms.com oldalon eresztik szabadon az Alkonyat-sorozat iránti rajongásukat.

Ha beleolvasunk például a "Tudod, hogy megszállott rajongó vagy, amikor..." című topicba, általában vicces, de néha már-már aggasztó sztorikat olvashatunk háziasszonyokról és anyákról, akik enyhébb esetben mosogatás helyett bújják sokadszorra is az Alkonyat-könyveket, súlyosabb esetben televásárolják a lakást "twilated stuff"-fal, azaz alkonyatos cuccokkal, mint pl. az olyan rúzs, amilyennel az Edwardot alakító Robert Pattinsont festették ki a filmben. Az anyukák intenzív társasági életet élnek, és nem csak a neten: találkozókat szerveznek, alkonyatos emléktárgyakat készítenek egymásnak és együtt mennek moziba

Elkezdtünk kérdezősködni magyar Alkonyat-rajongók körében, és hamar kiderült, hogy nálunk is bőven akadnak alkonyatos anyukák, sőt, egy apukának is a nyomára bukkantunk. Telefonon beszéltünk négy szülővel és egy huszonéves lánnyal, akinek az anyukája is rajongó, és megpróbáltuk kiszedni belőlük, hogy mi az Alkonyat-univerzumnak az a különleges tulajdonsága, amelynek nem képesek ellenállni. Két olyan tényező volt, amit többen is említettek. Az egyik, hogy az Alkonyat-ban a szerelem és az udvarlás olyan "régimódi", a lányregények leírásaira emlékeztető módon jelenik meg, ami megfogja a szülőket, mert itt a szex helyett a ragaszkodás, az ártatlanság, a kitartás és türelem áll a középpontban. Ahogy az egyik szülő megfogalmazta: "miért is ne lehetne így szeretni? Ha nem lövünk ilyen magasra, akkor az egészet megette a fene." Szóval egyrészt a szülőket is elvarázsolja a rózsaszín romantika, másrészt örülnek annak, hogy gyermekük olyan könyvet olvas/filmet néz, ami a (szinte teljesen) szexmentes, de tartós szerelem értékeit hangsúlyozza.

A másik erősen vonzó vonása az Alkonyat-sztorinak, hogy általa az anyák újra átélhetik azt a heves kamaszkori szerelmet, amit már rég nem éreztek, de még nem felejtettek el. Az egyik, középkorú anyuka ezt úgy summázta, hogy "nem vagyok még százéves. Nem rossz felidézni, hogy az ember mit érzett", egy fiatalabb válaszadónk pedig azt emelte ki, hogy "egy kisgyerekes anyuka ki van éhezve a nagy otthon ülésben. Egy harmincas csaj még nem feltétlenül akarja elfogadni, hogy most már örökre ugyanazzal a pasival lesz, ezért a fantáziasztorikban újraéli ezt a tinis vágyát."

Érdekes, hogy az öt esetből csak kettőben volt a gyerek a kezdeményező, három interjúalany maga fedezte fel az Alkonyat-ot, és fertőzte meg a mániával a gyerekét. Rajongó apukánk is az utóbbi csoportba tartozik: egy hosszú repülőútra vette meg olvasnivalónak az Alkonyat-ot, és mire földet ért, már menthetetlenül elcsábult. Aztán "a gyerekeknek is feltűnt, hogy nem látok, nem hallok, éjjel-nappal bújom a könyvet". Gyermekei közül a legidősebb tizenegy éves lány, úgyhogy először csak neki engedte meg, hogy elmerüljön a vámpírvilágban (később nyolcéves kisfiát sem tudta elzárni előle), de nem volt biztos benne, hogy neki való. Meglepődött lánya reakcióján: "azt gondoltam, hogy ő még ott tart, hogy a fiúk mind hülyék, de amikor elkezdtünk róla beszélgetni, kiderült, hogy nem. Megkérdezte például, hogy 'honnan fogom észrevenni, ha egy fiú udvarol nekem?' és a szexről is szót ejtettünk a maga szintjén, hogy ne legyenek teljesen téves elképzelései."

Egy másik szülő akkor kattant rá a könyvre, amikor tizenegy éves kislánya elkezdett érdeklődni iránta, és ő "előolvasta", hogy eldönthesse, megengedje-e a lányának, hogy elolvassa. Nem csak ez az anyuka, hanem a fent említett apuka is nagyon figyelt arra, hogy a gyerekei ne sérülhessenek attól, amit olvasnak vagy látnak. Amikor kiderült, hogy nyolcéves kisfia félt a film végén, az apuka gondosan elmagyarázta neki, hogy ez csak kitaláció, és együtt megnézték a werkfilmet, hogy a kisfiú meg is bizonyosodhasson erről

Úgy tűnik, az Alkonyat iránti közös rajongás erős kapocs is lehet szülő és gyerek között. Az egyik családban, ahol a két huszonéves lány már egy ideje hevesen bújta a könyveket, az anyuka "elirigyelte" a szórakozásukat, és maga is kézbe vette az Alkonyat-ot. Az eredmény: az első filmet már hárman együtt nézték meg DVD-n, az Újhold-at pedig akkor fogják megnézni, amint találnak egy időpontot, amely mindhármuknak alkalmas a mozizásra. Persze nem csak felnőtt gyerekekkel lehet jó buli az alkonyatozás: az apuka egész kis hadműveletet eszelt ki arra, hogy hogyan nézze meg lányával az éj leple alatt a filmet akkor, amikor a kistesók már alszanak. Az Újhold-nál már egyszerűbb dolga lesz, a díszbemutatóra kettesben mennek kislányával.

Bújdosó Bori írása